LisszaBONITA!

Miután dél tájékán kitápászkodtam az ágyamból és összeszedtem magam, kilépve a lakásból zuhogó eső fogadott. Ernyőm nem lévén, gyors léptekkel az első ruhabolt felé vettem az irányt, ahol tudtam is venni egy helyes kis lila, könnyű vázas esernyőt. Elérkezettnek láttam az időt arra - esőnap révén -, hogy tegyek egy kört a 28-as számú turista villamossal. Nem kellett sokat gyalogolnom az első megállóig, de nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó helyre álltam-e. Megkérdeztem hát angolul egy szimpatikusnak tűnő hölgyet, hogy szertefoszlassam kételyeimet. Azt válaszolta, hogy ők is arra várnak a párjával és innen kellene hogy induljon.  Megnyugodtam és várakoztam tovább. Egy rövid idő után a tekintetem a hölgy kezében lévő útikönyvre tévedt és nem elég, hogy ugyanolyan típusú könyvem volt nekem is, hanem még a felirat is stimmelt: Lisszabon. Két lépést közeledve annyit kérdeztem csupán tőlük, hogy "Csak nem magyarok?". Erre a hölgy derült arccal nevetve annyit felelt ...

Lisszabonba azért is érdemes elutazni, mert a közvetlen környékén busz vagy vonat segítségével könnyedén elérhető megannyi csodás látnivaló. Hangulatos települések és természeti szépségek egyaránt. Ezek közül kettőt választottam ki látogatásra. Felkerekedtem hát a harmadik napomon és a város déli, folyó menti részéhez mentem, a vonatállomáshoz. Ott fogadott a leggrandiózusabb tér a városban a Praça do Comércio , a Kereskedelem tere. Egykor királyi palota díszelgett a helyén, de a rengés azt is a földdel tette egyenlővé. Az újjáépítés alatt úgy határoztak a város vezetői, hogy helyére egy hosszú és igen impozáns épületegyüttest emelnek, amolyan mementóként és az új kezdet szimbólumaként. Ennek diadalívét láthatjátok a fotón. Aki pedig szeretné beárnyékolni, az I. José király, ezen időszak uralkodója.  Kissé bal lábbal ébredtem aznap, így még a szikrázó, szemet gyönyörködtető és kiégető napsütés sem segített hangulatomon. Leültem a szoborhoz, José király lábai elé he...

November-decemberben két Ausztrália és Új-Zéland utat is vittem és az előbbi alatt volt egy igen frusztráló tényező, ami jelentősen lefárasztott mentálisan. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ennyire KÁPUTT agyilag még nem voltam korábban!  Némi otthon töltött rehabilitációt követően döntöttem úgy, hogy valahova nagyon el akarok utazni, kiszakadni és nem foglalkozni semmivel és senkivel. Felcsaptam hát a laptopom képernyőjét és jó utazómajomként (...vagy malacként? Legyen utazómalac.) nekiálltam a kedvezőbb ajánlatok, desztinációk közötti böngészéshez. Tervek között szerepelt és szerepel továbbra is Edinburgh, Velence és Verona, de végül is a kedvező ár, az éghajlati adottságok és mások ajánlása miatt Lisszabonra esett a választásom. Lefoglaltam a Wizzair és Airbnb kombómat és vágyakozva tekintettem a közel jövőbe. Lement a másik oly távoli utazás is és újra otthon találtam magam. December 7-re érkeztem haza és azt éreztem magamon, hogy megint túlságosan szoros a sen...

Hol is kezdjem, te jó ég... 2014-ben voltam Frankfurtban és azóta nem írtam bejegyzést. Pedig hogy felfordult a világom, mennyi minden történt! Emlékszem, írtam a 'Kati menni Ámerika' egyik részébe, hogy nem vonz a Facebook és megtaláltok iwiw-en. IWIW-en!! No, mostmár iwiw az nincs, Facebook nagyon is van. 2014-ben - a frankfurti utazás évében- , már dolgoztam idegenvezetőként, de még csak otthon. A napi gyalogos túrákat vittem és az egyik Hop-on Hop-off busz csoportvezetését Budapesten. Miután hazajöttem lehetőséget kaptam a Fehérvár Travelhez felvételizni és  májusban már mehettem is az első csoportommal Csehországba és ezzel folytatódott a nagy utazások időszaka, csak másképp. Azért tértem ki a Facebook-ra, mert a munkautakat és a közéjük iktatott magánutazásokat - business and pleasure- , már nem dokumentáltam itt, írott beszámolókkal, csupán a közösségi médiára való fotó-ömlesztésekkel. Pedig... jobb lett volna le is írni az élményeket. :) Az elmúlt évek...